Remény

Remény

2008.10.12. Kecskemét

Az ég érinti a földet,
A szó érinti a lelket,
A nap felmelegíthet,
A hold utat mutathat.

Te ülsz és olvasol,
Én írok szakadatlan,
Félek és remélek,
Te bízol és vársz.

Bár sokan vagyunk,
De csak felek vagyunk,
Hogy egészek legyünk,
Kell a másik felünk.

Várod az érzést,
Mely segít dönteni,
Várod mert félsz,
Jól akarsz dönteni.

Szíved komplikált,
Érezni nem mer,
Félsz a csalódástól,
De félned már nem kell.

Remélni a jót,
Álmodni a szépet,
Ez az amit akarsz,
De tenni érte nem mersz.

Vannak határok,
Rajtuk túl a világ,
Hódításra vár,
Az egész világ.

Bízz és remélj,
Semmitől se félj,
Vár rád valaki,
Csak te is rátalálj!